2014. május 23., péntek

Jadviga párnája

Nagy erénye a rendezésnek az erőteljes, de nem tolakvó képiség. Az
ábrázolt világ és az adott környezetben zajló, gyakran durvaságig nyers
jelenetek többsége alkalmat adhatott volna valamiféle tobzódásra,
túlexponálásra – ezzel szemben a “néprajzi környezetből” (népviselet,
tánc, ló, hímzett párna…) épp annyi van, amennyi a hiteles ábrázoláshoz
szükséges, de nem túlságos, mint ahogy az emberi szenvedélyek és
vergődések sem kapnak túlzó hangsúlyt. Az expresszivitás csuprát fenékig
ürítette Deák Krisztina, de a hatásvadászat bödönébe bele sem szagolt,
kivételesen finom ízléssel és bizonyos költői emelkedettséggel rendezte
meg a legnaturalistább jeleneteket is.

Jadviga párnája