Erény-e a dilettantizmus?

 Hirtelen eszembe is jutnak a hőskör
évei, amikor a magyar kultúrát, szót eleve gyanúval kezelő szovjet
kultúrpolitika ellenében cenzurális viszonyok közepette igyekeztek
bennünket mentoraink íróvá avatni. Megtörtént ez I. Sándor fiatal
bölcsészhallgatóval is, akit egyszer mi, hasonszőrűek, pár leckével
előrébb járva a vonatkozó ismeretekben, kérdőre vontunk: miért nem
tartja be rímelő, látszólag hagyományos formájú verseiben legalább a
szótagszámot. A következőképpen fakadt ki a számonkérés ellen:

Erény-e a dilettantizmus?