2014. október 20., hétfő

Manzárd a földszinten

A Wikipédiából tudhatni,
hogy az elnevezés François Mansart (1598-1666) francia építész és
unokaöccse, Jules Hardouin-Mansart (1646-1708) nevéből ered, de nem ők a
manzárd feltalálói. Már száz évvel előttük a Louvre építésze, Pierre
Lescot megvalósította ezt a helytakarékos ötletet. Az viszont igaz, hogy
a két Mansart tette népszerűvé a korabeli Párizsban ezt a technikát.
Később az elnevezés megjelent Angliában és Németországban is, először a
tető, majd a lakás megnevezésére. Később a név a szegénység és nyomor
szinonimája lett, például az 1920-as években Németországban
manzárdkávénak (Mansardenkaffee) nevezték az olcsó kávépótlékot.
Érdekesség, hogy Szlovákiában manzárdnak nevezik a stúdiólakást.
Manzárdtörténi jelentőségű
tény, hogy Ungváron, a város történelmi várnegyedében a Vár u. 8. alatti
családi ház tetőtéri szobájában alkotott több mint tíz esztendőn át a
kortárs magyar irodalom jeles képviselője, aki ezt a a manzárd-helyzetet
szimbólummá emelte egy zseniálisnak joggal nevezhető szójáték
segítségével:
Nem sokat kockáztatok. Nem vagyok hazardőr, csak a függetlenségét féltékenyen őrző manzárdőr.
Manzárd a földszinten