2016. augusztus 23., kedd

A Szembesülés cselekménye

Műhelyszöveg - Szembesülés

szembesülés - cselekmény

Cselekmény. A Szembesülésnek – a szó hagyományos értelmében – nincs szüzséje, meséje, nincs kronologikus sorrendbe állítható eseménysora, nincsenek a szó szokványos jelentésében vett történései. Az epizódok inkább állóképszerűek: mozgás helyett helyzeteket, cselekvés helyett cselekvési szándékot vagy a tettek következményeit, történetmondás helyett monológokat és leveleket találunk. Ha nagy‑nagyritkán meg is mozdul valami, akkor egy parányi mozzanatra megállapítások, értékelések, emlékek, elképzelések, következtetések egész sora épül rá, szinte úgy tűnik, hogy a kis történés csupán ürügyül szolgál a „felépítmény” létrehozásához. Ha a cselekményt kirántjuk a rá telepített torony alól, ez utóbbi össze sem dől, megáll egymagában, megtartja önnön logikája, szerkesztettsége. Ezzel szemben a cselekvő mozzanat önmagában sovány banalitásnak tűnik, jószerivel alkalmatlannak arra, hogy mint „a mű cselekményének” egy része identifikálódjék.


A regény meséjének, sztorijának a megragadása nehézségbe ütközik azáltal is, hogy a szerző bámulatos szaporasággal váltogatja az idősíkokat és a helyszíneket. Nem hogy a részeknek vagy fejezeteknek, hanem gyakran még az egyes bekezdéseknek – ad absurdum: egy‑egy mondatnak – sem egységes az ideje, a helye. (Az idősíkok elkülönítésére tett kísérletünknek külön fejezetet szenteltünk Utószavunkban.) Így aztán nem ritkán – a regény meséjének rekonstruálásakor – problémát okoz egy‑egy esemény besorolása az időrendbe. Legtöbbször csak bizonyos összefüggések, ok‑okozati viszonyok felismerése valószínűsíti az elő‑ és utóidejűséget.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a szerző minduntalan kilép, kiles, kikacsint a regény idejéből. És itt nemcsak a múltbéli események gyakori felidézésére, a rájuk történő utalásokra gondolunk, hanem arra is, hogy egy‑egy epizódra az ún. „szerzői jelenből” láthatunk rá, sőt, olykor egy ennél is távolabbi időből, valamely feltételezett, megjósolt jövőből kapunk üzeneteket.

Mindezeket a nehézségeket figyelembe véve a Szembesülés cselekményét sem lehet első „nekifutásra” meghatározni (mint ahogy témáját sem lehetett). Annál is kevésbé, mert az elmondottaknak mintegy ellenpontozásául néhány regény‑fejezet meg éppen mozzanatosságával, kronologikus cselekménysorával cáfol rá a mű egészének stílusára, így akár hajlamosak lehetnénk ezeket a regényhelyeket alapul véve kimutatni a műegész cselekményét. Tévedés volna, hisz itt csupán mellékszálakról, a fő történések sodrától vagy távol eső, vagy annak epizodikus részletét tartalmazó eseményekről van szó.

Az első ilyen többé‑kevésbé folyamatosan végigvitt történet a Júlia‑szerelem epizódjait követi nyomon (I. rész, 6. fejezet és II. rész 1‑4 fejezet). A második: Oresztész érkezése Athénba, találkozása Elektrával és látogatása otthonukban (III/1‑3. és részben 4. fejezet). Meg kell jegyeznünk, hogy a viszonylagos folytonosság itt azért mindkét esetben fel‑felbomlik egy idézett levél, egy közbevetett emlék, néhány kisebb elméleti fejtegetés, eszmefuttatás, lírai intermezzo révén.

A harmadik egységes cselekményű regény‑hely: a VI. rész 2., 3. és részben 4. fejezete – azzal a különbséggel, hogy az epizódok itt „egységesen fordított sorrendben” követik egymást (lásd a 196. és 198. jegyzetet is).

Negyedikként a VI. rész utolsó, 6. fejezetét kell említenünk: itt már valóban igazi „sztorival” van dolgunk: Oresztész és Püladész kalandos odesszai utazásának fordulatait követhetjük nyomon: mintha egy pikareszk‑regénybe csöppentünk volna.


Az utolsó, nagyjából egységes cselekményű hely: a IX. rész első fejezete: Oresztész és Éva abháziai utazása.

Ezeket a részleteket azért kellett megemlítve elkülönítenünk, mert midőn kísérletet teszünk a cselekmény megközelítésére, rájuk már nem térünk ki.

Szólnunk kell még a regény keretjátékáról. A mű legelején és legvégén ugyanazon a helyen és azonos szituációban találjuk Oresztészt: egy kiserdőben, hajladozó páfrányok és fel‑felröppenő denevérek közepette, amint egy forrás víztükréhez hajlik. Abban azonban nem lehetünk teljességgel bizonyosak – erre semmilyen utalást nem találunk –, hogy e két helyzet időben is egybeesik‑e. (Főként, hogy a helyszín még kétszer megjelenik a regényben, habár módosult tartalommal.) Mégis valószínűsíthető, hogy e bizonyos kiserdőben Oresztész csak egyszer fordult meg, mégpedig Agamemnon sírjától jövet. Egyetlen egyszer hajlott a forráshoz is; az eltérések csupán a felbukó emlékképekben, illetve „jövő‑hallucinációkban” mutatkoznak meg. Némi elemzői túlbuzgósággal akár azt is állíthatnánk: a regény egésze nem egyéb, mint a forrás víztükrébe néző Oresztész memória‑ és fantáziaképeinek bizonyos elv szerint elrendezett gyűjteménye. Metaforikusabban: mindaz, ami a regényben megjelenik, Oresztész víztükör‑arcmása mögül csillog elénk.

Katherine Woodward Thomas: Boldogan élni - külön-külön



„A közhiedelemmel ellentétben az idő nem gyógyít be minden sebet. Mi igen.”
Katherine Woodward Thomas Boldogan élni – külön-külön című könyvéből

Katherine Woodward Thomas házasság- és családterapeuta 2011-ben indította el Tudatos elválás című online kurzusát, mely több ezer embernek segített könnyebben feldolgozni a szakítás fájdalmát. Könyvéből megtudhatjuk, hogy a válást hogyan tehetjük kevésbé kellemetlen folyamattá, illetve olyan tapasztalattá, melyből a későbbiekben építkezhetünk.

Mi a tudatos elválás?

Egy ötlépéses folyamat, mely során megtudhatjuk, hogyan köszönhet el egymástól egy pár békében, úgy, hogy utána is egészséges, őszinte és kiegyensúlyozott emberi kapcsolatot őrizzenek meg egymással.

Egy kijelölt útvonal, melyet követve a válás során mindkét fél a lehető legkevésbé sérül;

Egy világos útmutató, mely segít továbblépni.

„Miután szakítottunk a volt barátommal, olyan viharosak voltak az érzéseim, hogy képtelen voltam megnyugodni. A tudatos elválásnak köszönhetően sikerült kimásznom a gödörből és kialakítanom magamnak egy olyan életet, amit megérdemlek.” – Emma, Ausztrália

„Katherine műve egy egészen új mintát mutat be: azt, hogyan szakítsunk vagy váljunk el úgy, hogy utána képesek legyünk gyorsan felépülni, sőt, újjászületni.” – Rochelle, Egyesült Államok

„Soha többé nem hagyom el magam, és nem engedem, hogy kihasználjanak. Az évek alatt sok pénzt költöttem kurzusokra és könyvekre, de ez a program volt a leghatásosabb, megváltoztatta az életem!” – Beth, Egyesült Királyság

„A tudatos elválás alkalmazása óta eltűnt belőlem a düh. Nincs többé fájdalom.” – Beverly, Egyesült Államok

„Ez a könyv nagyon jó! Úgy éreztem magam az elolvasása után, mintha legalább hat találkozón lettem volna egy kiváló terapeutával. Mély érzéseket hozott felszínre, biztos, hogy ezek után másképp viselkedem majd a jövőbeni kapcsolatomban.” – Red Magazine
 
A szerző önmagáról és a könyvről:
A szeretetteljes és harmonikus kapcsolatokért

„Kulturális kreatívként” mindig is érdekelt, hogy az emberek milyen sokféleképpen tudnak kötődni egymáshoz. Időnként „szeretet-forradalmárnak” hívom magam, mert rengeteg időt gondolkozom azon, milyen képességek és készségek szükségesek ahhoz, hogy boldog, egészséges és harmonikus kapcsolatokat tudjunk kialakítani egymással.

Ahogy sokan mások, én is megszenvedtem szüleim csúnya szakítását, felnőtté válásom során átéltem az összes rossz érzést, amit csak a köztük lévő elfojtott feszültségek okozhattak egy gyermeki lélekben. A mérgező kapcsolati minták kísértettek, egészen a harmincas éveimig, amikor is végre sikerült magamra találnom. Ekkor kezdődött a tanítói karrierem. Bár végzett házasság- és családterapeuta vagyok, és bestsellerszerző, legnagyobb sikeremnek mégis azt tartom, hogy számtalan órát töltöttem elmélkedéssel és beszélgetéssel, hogy az egykori sérült nőből azzá az energikus, kreatív és emberszerető valakivé válhassak, aki ma vagyok. És boldogan jelenthetem ki, hogy e fejlődési folyamat egyik legnagyobb ajándéka ez az újfajta tanítási módszer. Hiszen miután a férjem és én tíz év után úgy döntöttünk, hogy külön utakon folytatjuk tovább, képes voltam a válást másképp kezelni, mint anno a szüleim (akiket isten áldjon, mindketten nagyon jó emberek és nagyon szeretjük egymást, nincs harag a szívünkben.)

És a volt férjemmel közös utazásból született meg a tudatos elválás 5 lépése.

Azóta ezrek követték a példámat, hogy megírják a saját „boldogan élni – külön-külön” történetüket, új mintát létrehozva arra, hogyan fejezhetjük be romantikus kapcsolatainkat egymásra figyelve, gyűlölködés nélkül.

Hiszem, hogy legnagyobb kihívásunk az életben – ezért legnagyobb győzelmünk is – az, hogy felülkerekedünk azon, ami majdnem elpusztít bennünket, és egy jobb, reménytelibb életet építünk belőle.

MÁS - rendezvény:

 Molnár Sansum Judit (University of Glasgow)

Nemzetiségek, autonómia és politikai közösségek Közép- és Kelet-Európában.

 A magyarországi helyzet. c. előadás helyszíne: MTA TK Kisebbségkutató Intézet, TK Könyvtár Olvasóterem (1014 Budapest, Országház utca 30. III. emelet) Időpont: 2016. augusztus 30., kedd 10:00

 Másabb

 Jászsági Civil Vándordíj 2016


A Jászsági Civil Vándordíjat és a vele járó 200.000 forint elismerést
hetedik alkalommal ítélte oda "A Jászságért" Alapítvány Kuratóriuma.

A 2016. évi Jászsági Civil Vándordíjat a Jász Alkotók Köre (Budapest)
kapta.

A Jász Alkotók Köre (JAK) művésztársaság 1995 júliusában rendezte első
nagy sikerű kiállítását a budapesti Gellért Szállóban. Még az év
decemberében megalakították közösségüket a Jászok Egyesülete
tagszervezeteként. A csoport ma 19 tagú, tagjai grafikusok, festők,
iparművészek, tanárok. Célul tűzték ki, hogy évente több kiállítást
rendeznek, s megismerik egymás alkotó környezetét.
 A JAK alapító vezetőjétől, Budai Jánosné Szalkári Rózsa
művésztanártól 2005-ben vette át a csoport irányítását Elter Tibor
festőművész. 2015-től a Jász Alkotók Köre elnöke D. Kovács Júlia
festőművész.

A képzőművész csoport működésének fontos állomása a nyaranta
Jászapátin megrendezett művésztelep. A JAK évente további két
kiállítást szervez tagjainak Jászberényben, illetve Budapesten. A Jász
Alkotók Köre művészeti közösség az egyéni és közös kiállításokkal
hozzájárul a jászsági gyökerű képzőművészek elismertségének
gyarapításához, ezért méltó a Jászsági Civil Vándordíjra.

A díjat 2016 őszén adják át a művészcsoport budapesti kiállításán.

2016. augusztus 18., csütörtök

Az önindukciós szöveg


részlet a Szembesülés műhelyszövegeiből 

  Az önindukciós szöveg

            Jobb híján ezzel az összefoglaló kategórianévvel láttuk el azon szövegrészeket, amelyek nem vagy csak nehezen lennének besorolhatók akár a szerzői közlés, akár – néhány esetben – a belső monológok csoportjába. A gyűjtőnév ilyen megfogalmazottságát az implikálta, hogy az alá sorolt szövegfajták mintha az epikai művet alkotó szerző szándékától függetlenül sarjadnának a mű testén, s önmagukat gerjesztve növekednének szavakból mondatokká, mondatokból bekezdésekké és nem ritkán fejezetrészekké vagy teljes fejezetekké. 
            Ilyenformán önindukciós szövegnek tekintjük a lírai betétek többségét (a), azokat, amelyek az epika műnemének kereteit átlépve sokkal inkább a modern költészet nehezen megragadható szabályait követve épülnek fel, továbbá a vakszövegeket (b) és a gerjesztett beszédműveket (c).
            A lírai betétek ugyan hangulatilag és átvitt, költői értelmük alapján eléggé plasztikusan illeszkednek a mű egészébe, kicsit mégis idegen testként élősködnek rajta; félő ugyanis, hogy még az egyébként edzettebb Nyájas is, aki átrágta magát az olykor oldalakra rúgó belső monológokon és nehezen követhető elméleti fejtegetéseken – itt, a lírai intermezzóknál óhatatlanul továbblapoz, olvasatlanul hagyva, például, a denevér‑ és páfrány‑szimbolizmust, az argoszi gesztenyék ódáját, a híd tövében terjengő latrina‑bűz elégiáját, a dadaista akrosztichonokat, a regényírás panteista apoteózisát, a szerelem megannyi evokációját, a Püthia‑látomásokat, az Apolló‑szózatokat stb. Ám, ha kellő elszántsággal ezen passzusokon át is verekszi magát, vajon mit kezd a még a fentieknél is elvontabb (vagy inkább: az elvontság látszatát keltő) szövegburjánzásokkal, amelyek – alighanem a szerző szándékának megfelelően – nem ritkán teljesen értelmetleneknek tűnnek. Az ilyen vakszövegek talán a mű egyébként sűrűre szőtt matériáját lennének hivatva fellazítani, ám kérdés, hogy emészthetetlenségük révén nem ellenanyagként működnek‑e, s nem zilálják‑e szét a mű konstrukcióját.
            A lírai kitérők és a halandzsaszövegek mellett önindukciós szövegként értelmezhetjük egyes szereplők bizonyos beszédműveit, amelyek ugyan szabályos, érthető mondatokból, ezek logikus egymásra következéséből tevődnek össze, ám lényegüket – és művön belüli szerepüket – tekintve tökéletesen fölösleges üresjáratok benyomását keltik. Mintha időnként a szerző bekapcsolna valamely beszéd‑oszcillátort amely önműködően előállítja és kiköpi a semmitmondó szövegeket, s ezekből azután tetszés szerinti hosszúságúra vágott darabokat adhat Zióta vagy Kéthia szájába, jobbára tekintet nélkül arra, személyiségüknek megfelelnek‑e, s az adott helyen és időben, a fennálló szituációban egyáltalán lehetségesek‑e ezek a terjengő mondatok.
            Az önindukciós szövegek némelyikének olvasásakor olykor az a benyomásunk, csak azért kerültek a regénybe, hogy majdani kritikusok számára kifogásolható részletekként legyenek idézhetők. Ha e feltételezést elfogadjuk, az esetben máris................................................................ a szerző szándékának eleget téve.
            A Szembesülés szövegtípusainak elemzését zárjuk annak a vizsgálatnak az ismertetésével, amelynek során az egyes....................................................................................................................... ..........................................további.............................................................................................................szerkezeti egységekre vonatkozó és megfelelően modellezhető (az alkalmazott matematikai apparátus ismertetésétől megkíméljük a Nyá........................................................................................................) .................................................................................................megalapozottsága és egyértelműsítése statiszti..................................................................................................................................................

Szöveg üzenet küldés


                [1] Kolozsvári Grandpierre Emil állapította meg Márairól, hogy a következő munkamódszerrel dolgozik: reggel felkel, megmosakszik, reggelizik, felöltözik, aztán leül pedáns rendben tartott íróasztalához, maga elé vesz egy köteg hófehér papírlapot és a legfelsőre ráír egy szót, mondjuk azt, hogy polgár. Aztán feláll, átöltözik, elmegy otthonról, benéz néhány kávéházba, újságot olvas, bankba megy, postára ad néhány levelet, megebédel, sétál, emberekkel találkozik és beszélget, meglátogat valakit, ül egy kicsit egy parkban, és amikor estefelé hazamegy, az asztalán ott várja egy kész szöveg, amelynek első és egyetlen szava azóta önmagától teljes regénnyé szaporodott. Azaz: Márai regényei szószaporodás útján keletkeznek.
                [2] Szentkuthy Miklós műszava a Prae-ből.

2016. augusztus 17., szerda

A Corvina Kiadó augusztusi újdonságai

Ebben a blogban a címemre érkező könyves hírlevelek, értesítések, meghívók szövegéből válogatok. - ajánló, könyvújdonság, könyv, új könyvek, a Corvina Kiadó augusztusi újdonságai 

Georg Klein: Haza helyett

Memoár

Georg Klein (1925), magyar származású sejtbiológus, immunológus, onkológus, esszéíró, feleségével Eva Klein rákkutató biológussal 1947 óta Svédországban él. A daganatképződés sejtszintű folyamatainak, a rákos megbetegedések virológiai és immunológiai szempontú vizsgálatának nemzetközileg elismert tudósa. Az 1980-as évek óta megjelenő önéletrajzi munkáit, esszéköteteit, tudományfilozófiai írásait sok nyelven kiadták.

Haza helyett című memoárjában a gyerekkor, a háborús évek, a menekülés és megmenekülés, az emigráció és a tudományos életpálya történetét mondja el a tőle megszokott bölcsességgel, éleslátással, szellemességgel és tömörséggel. Könyvét svédül írta, és először Svédországban jelent meg 1984-ben. Ez az első magyar kiadása.


Fordította: Kúnos László
Terjedelem: 248 oldal
Méret: 130 x 197 mm
Kötés: Kartonált
Ár: 2990 Ft
ISBN: 978 963 13 6389 0

Ez a könyv, az önéletrajzom, 1984-ben jelent meg Svédországban. A tudomány világában sok minden megváltozott azóta, de nem akarom korszerűsíteni, amit akkor leírtam. Csak annyit fűznék most hozzá, hogy Nelly Sachs, aki az irodalmi Nobel-díj átvételekor mondta el azt a csodálatos rövid versét, amelyből könyvem címét kölcsönöztem, és aki maga nem élte át az üldöztetést, mert Selma Lagerlöf segítségével Németországból az utolsó pillanatban Svédországba menekülhetett, idős korában beleőrült a náci népirtás gondolatába.
Az egyik hazám továbbra is a tudomány. A másik az írás, a nem tudományos tárgyú esszék írása. Nagyon különböznek egymástól, de jól kiegészítik egymást, és így megóvnak attól, hogy utolérjen az antik görög gondolkodókra jellemző foglakozási ártalom, az acedia.*

Georg Klein
Stockholm, 2016
*Közöny, fásultság, a jóra való restség ( ford.)
- Ön “Haza helyett" írta meg első esszékötetét, ezt szánta jelmondatának. Nem volt hazája, innen menekülnie kellett. Most mégis rendszeresen "haza" jár, a budapesti tudóstalálkozón beszélgetünk.
- Nem, ez pontatlan és helytelen következtetés. Nem fogalmaznék úgy, hogy ide, ahol születtem, “haza" járok. Akkor se mondanám, hogy haza, ha bármely más országba érkezem.
- Miből adódott a “Haza helyett" könyvcím?
- Nelly Sachstól vettem a mondatot. Ő egy nagyszerű verset olvasott fel székfoglaló helyett, hasonló címen, amikor a Nobel-díjat átvette 1966-ban. A világ sokszínűségét választotta haza helyett, erről szólt a vers, nyomában én a tudományt választottam.
- A tudomány pedig nemzetközi.
- Hát... Rendkívül vonzódom viszont a magyar nyelvhez, a magyar irodalomhoz. Írtam egy hosszú esszét József Attiláról, amelyet elég sokan elolvastak Svédországban, megvan angolul is. Nemrég írtam egy másik tanulmányt Madáchról.

Huszár Tibor: Tiszakécskétől a Bródy Sándor utcáig

H. Soós Mária élete fényképek, emlékező sorok, iratok nyomán, 1929–2011

A hosszú – történelmi fordulatokban gazdag – életpálya, alkalmas monografikus feldolgozásra. E képes könyv nem kívánja e fordulatokat: gazdasági, politikai eseményeket érdemben elemezni. De a fordulatok, az azokat keretbe foglaló szociográfiailag jelezhető történeti feltételek annyiban jelen vannak e (képes) könyvben, amennyiben keretéül szolgálnak H. Soós Mária – Marika – életútjának, pontosabban az életút első, az unokák születéséig tartó szakaszának. Ami a műfajt illeti: az a szándékunk, hogy a megőrződött naplók, levelek, feljegyzések, előadások, rádióadások segítségével, élete fontosabb történéseit az Ő látószögébõl idézzük fel. Huszár Tibor

„Nincs izgalmasabb, mint az olyan ember, aki sokszínű és látszólag ellentmondásos egyéniség. Ilyen volt Mari! ÉRTELMISÉGI SZABAD NŐ, aki műsorokat talál ki és megújítja a rádiózást, aki csapatot tud vezetni és mindig kitalál valami revelálót, és ezzel egy időben: példás családanya és remek háziasszony.” Szinetár Miklós

Terjedelem: 168 oldal
Méret: 165 x 238 mm
Kötés: Kartonált
Ár: 2990 Ft
ISBN: 978 963 13 6374 6



Bede Béla: Magyar népi építészet – orosz


A Corvina tematikus útikönyvsorozatának oroszul is megjelenő ötödik kötete Magyarország népi építészetét mutatja be részletesen: Hollókő-Ófalu és az országos Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, valamint a regionális skanzenek – a Göcseji Falumúzeum, a Vasi Múzeumfalu, a Sóstói Múzeumfalu, a Szennai skanzen, illetve az Ópusztaszeri skanzen – leírása után megyénként, ábécérendben ismerteti a magyar népi építészet emlékeit, leírva azok megközelítését, elérhetőségét és nyitva tartását is. Nemcsak parasztházak kaptak helyet a kötetben, hanem gazdasági épületek (csűrök, pajták, istállók stb.), ipari épületek (száraz-, szél- és vízimalmok stb.) és szakrális épületek (templomok, haranglábak, temetők, kálváriák stb.), valamint a különféle mesterségek jellegzetes házai is, továbbá a módos gazdák portáitól a zsellérség házain át a barlanglakásokig szintén sok minden.