2017. március 22., szerda

Könyvek áprilisban

Könyvújdonságok - Új könyvek, dedikálás és könyvbemutató; ajánló, ismertetés | Magvető | Athenaeum | Oravecz Imre | Hevesi Judit | Mona Awad | regény, regényfolyam, antilányregény, verseskötet

Könyvek áprilisra - Magvető Kiadó

Megjelent Oravecz Imre Kaliforniai fürj című regénye


Oravecz Imre: Kaliforniai fürj

A rög gyermekei II.
A Kaliforniai fürj Oravecz Imre bámulatos regényfolyamának, A rög gyermekeinek a második kötete. A huszadik század fordulója körül tömegek keltek útra Magyarországról, hogy Észak-Amerikában csinálják meg a szerencséjüket. Árvai István is nekivág feleségével és két gyerekével az Új Világnak. Pénzt akarnak gyűjteni, hogy aztán visszatérve önálló gazdaságot építhessenek szülőföldjükön, Szajlán. Csak hát odaát minden másképp alakul: változnak a gazdasági viszonyok, nő a család, egyre nehezebb összekuporgatni bármennyit is, egyre távolabb kerül a visszatérés lehetősége. A Kaliforniai fürjben Oravecz Imre fantasztikus részletgazdagsággal meséli el hősei életét – a honvágy és az új hazában történő megkapaszkodás stációit.


Megjelenés: 2017. március 20. | Oldalszám: 648 oldal | Méret: 135 x 197 mm | Kötés: Keménytábla védőborítóval | Ár: 4999 Ft | ISBN: 978 963 14 3504 7

Részlet a regényből


– Mit hoztál? – kérdezte Rozika, mikor István egy este megjött munkából.
Minden alkalommal ezt kérdezte, és ő mindig hozott is neki valamit. Hol földiepret, hol madártojást, hol szarvasbogarat, hol egy szép virágot, vagy egy érdekes követ, kavicsot, mikor mit, soha nem tért meg üres kézzel.
– Várj csak, most meg fogsz lepődni. Ez egy nagyon különleges valami – mondta, és letette az ebédlőasztalra a ládikáját.
– Mutasd, mutasd – sürgette Rozika, és közben összeütögette a két tenyerét, mintha tapsolna.
István leguggolt, kikattintotta a zárat, és óvatosan megemelte a ládika fedelét, először egy ujjnyira, aztán annyira, hogy beférjen a résen a keze. Benyúlt, kotorászott benne a kezével, és kivett egy nagy száraz mohacsomót, amelyből egy csőrös fejecske kandikált ki.
– Mi ez? Kiscsirke? Kiscsirkét hoztál?
István széthúzta a mohát, és a lábai kivételével egy fürjfióka vált láthatóvá.
– Nem. Ez fürj, kisfürj.
A fürjfióka kábultan pislogott, de hirtelen magához tért, és hangos csipogásba kezdett.
– Kisfürj! De jó! Add ide! – kérte Rozika.
– Nem. Nem lehet. Beteg. Bibis a lába. El van törve, nézd – és István mutatta. – Nem tud vele menni. Befáslizzuk, és összeforr majd a csont. Ha befásliztam, akkor megfoghatod. Addig csak nézni szabad. Kerítek egy papírdobozt, kilyukasztom az oldalát, és a lyukon keresztül.
A csipogásra előjött Anna is.
– Megjöttél? Jaj, mit hoztál már ide? – kérdezte.
– Fürj, anya. Kisfürj! Bibis az egyik lába. De apa meggyógyítja.
– Fürj? Nem csak folyton emlegeted, már haza is hozod?

Oravecz Imre

Oravecz Imre kortárs szerző a Heves megyei Szajlán született 1943. február 15-én.

Általános iskolába szülőfalujában járt, Szentgotthárdon érettségizett. 1962 és 1967 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanult magyar–német szakon, és ugyanott diplomát szerzett. Első versei az Alföldben jelentek meg 1962-ben – 1975-ig egyetlen más hazai országos terjesztésű orgánum sem közölte szövegeit. 1967-ben Budapestre költözött. 1968-ban versei megjelentek az újvidéki Hídban, Bori Imre kísérőtanulmányával. Első kötetét a Szépirodalmi Kiadó szerkesztői visszautasították, de verseit beválogatták a Költők egymás közt című antológiába, amelyben a fiatal költőt Weöres Sándor mutatta be. Első önálló kötete, a Héj négy évvel később, 1972-ben jelent meg a Magvető Kiadónál. Nem sokkal később disszidált: először Párizsba, később Londonba ment, majd 1973-ban három hónapot az Egyesült Államokban, Iowa Cityben töltött az International Writing Program irodalmi ösztöndíjasaként. Még ebben az évben hazatért Magyarországra. Illyés Gyula lánya, Illyés Mária közbenjárására 1974-től a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Idegennyelvi Intézetében volt tanársegéd. 1976-ban másodszor is disszidált: Chicagóban beiratkozott az Illinois-i Egyetemre, nyelvészetet és kulturális antropológiát tanult. Nemsokára újra hazatért. 1979-ben a Magvetőnél megjelent Egy földterület növénytakarójának változása című második kötete, a Móra Kiadónál pedig Máshogy mindenki más című gyermekverskötete.
1982 és 1984 között az Élet és Irodalom munkatársa volt, A hopik könyve című harmadik verseskötete 1983-ban jelent meg. 1985–86-ban vendégtanár volt a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i campusán: angol versírást tanított, a modern német líráról adott elő, fiával bejárta a délnyugati államokat. 1988-ban újra disszidálni akart: egyéves berlini DAAD-ösztöndíja után nem kívánt visszatérni Magyarországra, de a rendszerváltozás miatt harmadszor is hazatért.
Megjelent 1972. szeptember című negyedik, nagy sikerű verseskötete. 1989-ben József Attila-díjat kapott, de azt nyílt levélben visszautasította. 1990-ben kormányfőtanácsosi minőségben a miniszterelnök tanácsadó testületének tagja lett. Tíz hónap múlva lemondott tisztségéről. 1991–92-ben főmunkatársa és rovatvezetője volt az Új Magyarország című napilapnak, de távozni kényszerült, ahogyan egy évvel később a Pesti Hírlaptól is. 1994-ben a Helikon Kiadónál A chicagói magasvasút montrose-i állomásának rövid leírása címmel megjelent egybegyűjtött verseinek kötete.
1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára Piliscsabán, német irodalmat és amerikai őskultúrát tanít. Eddigi költői fő műve, Halászóember (Szajla. Töredékek egy faluregényhez 1987–1997) című verseskötete 1998-ban jelent meg a pécsi Jelenkor Kiadónál. 2003-ban Kossuth-díjat kapott. Az indoklás szerint költői életművével, a tárgyias költészet objektív világának átszellemítésével, líra és epika, vers és próza poétikailag termékeny szintézisének megteremtésével érdemelte ki a kitüntetést. A régóta tervezett, az életmű alakulásának középpontjában álló faluregény első kötete, Ondrok gödre. Az álom anyaga, első könyv (Pécs, Jelenkor) 2007-ben jelent meg; folytatása, a Kaliforniai fürj 2012-ben. Legutóbbi könyve, a Távozó fa című verseskötet 2015-ben jelent meg a Magvető Kiadónál. Regényfolyamának új összefoglaló címe A rög gyermekei. Az első kötet (Ondrok gödre) új, átdolgozott kiadása a 2006-os Könyvhétre jelent meg, ezt követi a Kaliforniai fürj, a regénysorozat harmadik darabja pedig az Ókontri lesz.
___________________________________

Hevesi Judit: Holnap ne gyere


Hevesi Judit második verseskötetének címe sajátos meghívásként is olvasható: holnap ne gyere, azaz a megszólított kap egy időben konkrét invitálást illetve annak kérését, hogy mindezt ne tegye meg. Izgalmas első kötete (Hálatlanok búcsúja, 2015) kollektív traumák továbbélését és továbbörökítését járta körül - nem egyszer éppen a körpanoráma eszközeivel. A Holnap ne gyere modalitásában és szándékában is újabb, másik lépés. A versek mélyszerkezetében egy párkapcsolat utáni űr viszonyvilága rejlik, amelyben az én és a te, a jelenlét és a hiány pillanatnyi jelentése képlékeny és bizonytalan. A versek olykor tárgyszerűségükben dokumentálják a másik hiányát, illetve azt, hogy ez a hiátus miképpen alakítja újra az én azonosságát. Az érzelmesség és az irónia Hevesi lírájában egymás mellett van, egyik a másikból merít erőt. Hogy a kötet többszólamú is legyen, arról ellensúly gyanánt olyan állatversek gondoskodnak, amelyek valóban megtörtént, újságokban megjelent, a sajtó nyelvéből átírt példázatok, és amelyek egyszerre mutatják meg az állatok antropomorf mivoltát és emberi kapcsolataink hol animális, hol bestiális rétegeit.

Várható megjelenés: 2017. március 30. | Tervezett oldalszám: 64 oldal | Méret: 100 x 170 mm |
Tervezett ár: 1990 Ft | ISBN: 978 963 14 3554 2


Maszkabál
Ahogy a pincér kihozta a rizottót,
már bántóan széles volt a mosolya.
Két körben szolgált fel limoncellót
regalo, regalo, ismételgette,
majd rossz angolsággal randevúra hívott.
Vissza kellett őt utasítanom,
ez a város mégiscsak süllyed,
és különben is irtózom a galamboktól.
Pedig áldozatkész férfi lehetett:
tombolt az Európa-bajnokság,
és éjjel, a város másik végén
a kivetítőn láttam, az olaszok játszottak valakikkel.
Kevesebbet gondoltam ott rád,
és többet arra, hogy el kellene költözni végre.
Aztán arra, hogy mindegy:
egyszer mindenhonnan haza kell menni.
Hazamegyek. Minden marad a régiben.
Álarcom, mint az elhagyott város, felveszem.

Családi vállalkozás

Ha véget ér egy kapcsolatom, apám kimeszel.
Anyám bútorokat tologat,
lecseréli a függönyöket,
ablakot pucol.
Megint minden fejre állt,
még most is csak beléd szédülök,
az ágy támlájánál régi tükör,
ha szeretkeznénk, épp látnád benne magad.
Nem választhattam árnyalatot sem,
gyöngyházfehérben múlsz el,
benned egy leheletnyi rózsaszín.
Végtére is sosem volt közöm hozzád.

Vezek lés
Több mint két évtizede vándorol a Csendes-óceánban,
hangja egyik fajtársáéhoz sem hasonlítható.
A cet minden ősszel és tél végén
átszeli az óceán teljes északi részét,
magányos vonulását tengeralattjárókat követő
hidrofonok segítségével figyelik.
A társtalan bálna 52 hertz körüli frekvencián énekel,
bár hangja az utóbbi években kicsit mélyül,
ez valószínűleg öregedésének köszönhető.
Az összes többi bálnacsoport a 10-től 40 hertzig
terjedő frekvenciatartományt használja, az emberi fül
érzékelésének alsó frekvenciahatára 20 hertz körül mozog.
Egy-egy ének hossza 10 és 30 másodperc,
a cetek énekének oka a mai napig nem ismert.
Hogy az 52 hertzes, kivételes bálna éneke
és vonulási útvonala is eltér társaitól, mégis,
minden évben, a világ több pontján észlelték,
azt mutatja, az állat jól van,
csak épp nagyon magányos lehet. 

Egy másik erdő
Ültettem neked egy erdőt.
Gondosan válogattam meg a fákat,
a levelek erezetét, a színeket.
Hónapokig tapostam ki a legszebb ösvényt,
igyekeztem visszatartani a levegőt,
hogy tiszta maradjon az érkezésedig.
Aztán egy reggel fuldokolni kezdtem.
Álmomban egy másik erdő rég elkészült neked.
Rohantam hozzád, kopogtam, gyere, készen van,
nézd csak meg, itt minden a tied,
de panaszkodni kezdtél a fák szabálytalanságára,
(azt mondtad, rám emlékeztetnek),
ingatagnak találtad az ösvény,
túl karakteresnek a levelek erezetét,
és nem értetted, hogy feledkezhettem meg a csalánokról.
A te erdődben állok, egyedül.
Hány év telhet így el?
Becsukom a szemem,
hátha felgyorsul velem az idő,
és igyekszem minden erőmmel
szabadulásom pillanatára gondolni:
Kidől a fa, nem látni sehol egy erdőt.