Úgy
emlékszem, hatodik osztályos koromig színesben pergett előttem a
történelem, azután kezdtem szürkében látni. Hetediktől Okolocsányi
Adomér tanította nálunk a törit. Kis túlzással. Mert inkább mi
tanítottuk magunkat helyette. Ő csak bejött reggel az osztályba,
lezuttyant fáradtan az asztalához. Elővette a táskájából mindennapi
ásványvizét, letekerte a kupakot, húzott egyet a palackból és letette
maga elé. Mindig ugyanazzal a fásult mondattal indított, nyissátok ki a
könyvet. Majd felszólította az első felelőt. Az pedig felállt és olvasni
kezdte a tegnapi anyagot. A soron következő Baranyi rendszerint ott
folytatta, ahol az előző Baranyit leültette Okolocsányi Adomér.
>>tovább >> a teljes szöveg az Írócimborák oldalán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése