Bár
ezzel a munkával nagyon lassan haladok, ám igazi élvezettel végzem az
internetről korábban eltüntetett Kárpáty Nyúz 2005-os cikkeinek a
reprodukálását. Szórakoztató és egyben tanulságos felidézni egyfelől az
akkori eseményeket, másfelől szembesíteni magamat azzal, milyen is volt,
amikor inkognitóban blogoltam. Emlékszem, a rejtőzködő szerző kiléte
gyakran jobban foglalkoztatta olvasóimat, semmint a cikkek tartalma. Én
pedig, bár tudtam, hogy előbb-utóbb lelepleződöm, igyekeztem fenntartani
a látszatot, hogy sokak gyanúja ellenére nem én vagyok Kárpáty Zoltán.
(Álnevet nem azért használtam, hogy ne kelljen soraimért vállalni a
felelősséget, hanem éppen azért, hogy a mondandóm elvonatkoztatott
legyen, ne kössék össze velem, s így a dologra figyeljenek, ne pedig
arra, ki mondja: a szerepjáték része volt a projektnek.)
Most éppen egy olyan bejegyzéshez értem,
amelynek szintén gyanú-elterelés volt a célja, lévén önmagamat illettem
a cikkecskében nem túl hízelgő jelzőkkel. Ez voltaképp
önirónia-gyakorlásomnak egy szelíd megnyilvánulása volt, azóta önhalálhíreimmel
sokkal messzebbre jutottam ebben a műfajban. Mindenesetre most érdekes
volt újraolvasnom, hogyan is kommentálta Kárpáty a Kortársban
regényemről megjelent kritikát: Balla Dé újabban Rodolfó örökébe lépett.
A Kárpáty Nyúz régi publikációi ugyan különösebb olvasói érdeklődésre aligha tarthatnak számot, de a valaha volt dolgaim dokumentálása miatt nekem ez mégis fontos. A régi archív anyagok mellett viszont a Kárpáti Vipera mint aktív és aktuális blog, alaposan fel-felpörög, most például 2 napon át 6 ezer (!) látogató fölé ment a nézettségem egy olyan cikk miatt, amely a neten, főleg a Facebookon futótűzként terjedni kezdett nyomban a publikálása után: Szovjet erotikus ábécé
