Magam azok közé tartoztam, akik, miközben őszintén örültek a nemzetközi
magyar sikernek, egyben el is szégyellték magukat amiatt, hogy sem
Kertész Imre életművét nem ismerték eléggé (én csupán egyetlen írásával
találkoztam korábban), sem a Sorstalanságot nem olvasták. Amint módom
nyílt rá, az utóbbi mulasztásomat nyomban bepótoltam. Megrázó és
felkavaró élmény volt. De nem úgy kavart fel, mint… Mint várható lett
volna. A lelki- és önismeret egészen más régióit rezegtette meg,
jószerével olyanokat – és ebben valóban egyedülálló a mű –, melyekről
nem is igazán tudunk, vagy szégyellünk tudni.
Kertész-torony Bécsben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése