Az undormány az emberi pszichében elkülönített, adott
méretű tárhely, amelyben az életünk során megismert visszataszító,
mocskos, gusztustalan, ótvar, rohadék dolgok kapnak elhelyezést. Az
undormány befogadó kapacitása genetikailag meghatározott és egyénenként
csak csekély eltéréseket mutat, de kihasználtságának mértéke és módja a
személyiségfejlődés, a tanulási folyamat, a szocializáció stb.
függvénye. Aki adott méretű undormányába jó rendszerezéssel és
tömörítéssel igen nagy mennyiségű undorító dolgot képes összezsúfolni,
gyakran megmérgeződik a túltelítettség miatt kiszivárgó undortól és
esélye van arra, hogy ő maga is embertársainak az undormányába kerüljön,
aki viszont laza összevisszaságban hajigál egymásra minden
visszataszítót, annak meg túl hamar betelik a tárhelye és emiatt olykor
kénytelen elfogadni vagy megkedvelni rosseb redva dolgokat is, mert ez
még mindig egyszerűbb, mint megtalálni azt, amit esetleg kirakhatna az
undormányból, hogy az új beférjen. Ám aki mértéket tud tartani mind az
undorgyűjtésben, mind pedig a túlsűrítés és a túlzott lazaság között
megtalálja az arany középutat, az dinamikus egyensúlyban tarthatja az
undormányát; fenntartása nem jelent számára túl nagy terhet, nem
veszélyezteti a mérgező anyagok kiömlése, és mivel rendszeresen
felülvizsgálja és megrostálja tárhelye tartalmát, így mindig van szabad
kapacitása az új és újabb mocsadékok és turhák betározásra, s így
harmonikus életet élhet.
Az undormány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése