Spinoza: 2016 április + Mit tud a kert

program ajánló: spinoza színház - költészet napja -  a spinoza körlevele - kulturális programok budapesten - zene, irodalom, film, előadás a télikertben, gasztronómia,

Spinoza Színház: 2016. áprilisi program

A tájékoztató körlevél tartalma:

Elérkezett színházi évadunk utolsó hónapja: április.
Áprilisban van a költészet napja is! Ezért áprilisban, a kötészet napja előestéjén
dupla ajándékot sorsolunk ki.
Április 10-én, a költészet előnapján, délután
’Én nem vagyok magyar?!’ címmel Zsolnai Júlia verses –irodalmi előadása megy,
este pedig az Esterházy darab Hirtling István előadásában.
Mindkét előadásra az első 30 jelentkezőnek
50%-os kedvezményt biztosítunk. 
Ugye ismertek a játékszabályok?
Az első 20 jelentkező 50 %-os kedvezményt kaphat.
És aki már korábban váltott erre jegyet, ’kárpótlásul’ egy másik,
szabadon választott előadásra kérhet 50%-os kedvezményt.
Április 10. vasárnap 15 óra
’Én nem vagyok magyar?!’
Zsolnai Júlia estje

Zsolnai Júlia személyes vallomása létezésről, művészetről,
kettős identitásról, közéleti szerepvállalásról kételyekkel,
fájdalommal, lírával és humorral a magyar irodalom
legjelesebb íróinak segítségével Adytól Karinthy Frigyesig,
Örkénytől Esterházyig.

Közreműködik: Győrffy Gergely, hegedűművész
Szerkesztette és rendezte: Zsolnai Gábor

Jegyár: 2000,- helyett 1000,-
Április 6. szerda 19 óra
Esterházy
Tapasztalat és fantázia 1!

Esterházy Péter írásaiból mesél nekünk
Hirtling István – az íróról, a magyarokról,
szavakról és mondatokról, apákról és anyákról,
a Trabantról és az angyalokról, az Úrról,
a világmindenségről és persze a nőkről!

Színpadra rendezte: Szöllősy Judy

Jegyár: 2500,- helyett 1250,-

Emlékeztetőül ismételten kiküldjük az árpilisi programunkat.

Spinoza Színház Április 2016 

Április 2. szombat 19 óra	Del Duma - roma doku-dráma
Április 4. hétfő 19 óra	Moving Experiences - mime and storytelling
Április 6. szerda 19 óra	Esterházy:Tapasztalat és fantázia 1! - irodalom a színpadon
Április 7. csütörtök 19 óra	Fellegi Balázs: Leonard Cohen - koncert
Április 10. vasárnap 15 óra	Zsolnai Júlia ’Én nem vagyok magyar?!’ - irodalmi est
Április 10. vasárnap 19 óra	Esterházy:Tapasztalat és fantázia 1! - irodalom a színpadon
Április 11. hétfő 19 óra	GlobART társulat: A költészet napja - irodalmi est
Április 12. kedd 19 óra	Mesterek filmsorozat: Szenes Hanna - film
Április 13. szerda 19 óra	Gábor György: Talmud-tóra és a többiek
Április 14. csütörtök 19 óra	Balázs Gábor estje: Erőszak és erotika kapcsolata a Bibliában
Április 16. szombat 19 óra	Miért nem marad reggelire? - vígjáték
Április 18. hétfő 19 óra	A Pulitzer-ügy - doku-dráma
Április 19. kedd 19 óra	Miért nem marad reggelire? - vígjáték
Április 20. szerda 19 óra	Címzett ismeretlen  - levéldráma
Április 21. csütörtök 19 óra	Breuer Abraham:Széder-est - zenés est
Április 23. szombat 19 óra	Herzl - kávéházi dráma
Április 25. hétfő 19 óra	Heller Ágnes est
Április 26. kedd 19 óra	Liberálisok klubja: Surányi György, Göncz Kinga
Április 27. szerda 19 óra	A Pulitzer-ügy - doku-dráma
Április 28. csütörtök 19 óra	Rongyos életek - zenés játék
Április 30. szombat 19 óra	Ungvári Tamás estje: Új kopernikuszi fordulat?

Spinoza Színház
1074 Budapest, Dob u. 15.
www.spinoza.hu
T: +36 1 413 7488

Pénztár:
Hétköznaponként: 14-18 óráig, előadások napján az előadás végéig
Hétvégén: az előadások előtt egy órával

________________________________________

A Magvető Kiadó

szeretettel meghívja

Tamás Zsuzsa
Mit tud a kert

című új verseskötetének bemutatójára
a magyar költészet napja alkalmából
2016. április 11-én 18 órára
a Nyitott Műhelybe
(1123 Budapest, Ráth György utca 4.)

A szerzővel Turi Tímea beszélget

Tamás Zsuzsa: Mit tud a kert „Mit tud a kert a reményről? Mondd, vajon emlékszik-e ránk? Vagy úgy növeszti fája gyűrűjét, hogy nem tudja azt a délutánt?” Árvaság és védettség-tudat. Idegenség és mindenhez tartozás, minden esendőhöz lehajolás. Első pillanatra azt hisszük, hogy egymás ellentétei, de az olvasás során kiderül, hogy egymást értelmező ikerfogalmakról van szó. Mit tud a kert? Többet, mint mi önmagunkról tudunk. A gyerekkori Éden képeit és folyamatos őszi Halottak napját. Bátor, női hangon szólnak Tamás Zsuzsa versei. Az idegenség modern és későmodern emberének tapasztalatát közvetítik, a sorokban, képekben, névvel vagy név nélkül megidézett József Attila, Kafka vagy Pilinszky írásai szóltak annak idején. Látványos gesztusok nélkül emelik vissza a száműzött rímet, formát trónusára (ahonnan az én generációm letaszította). Kitárják előttünk a kert, első és végső otthonunk kapuját. (Takács Zsuzsa)

Megjelenés: 2016. április Oldalszám: 64 oldal Méret: 120 x 184 mm Kötés: Keménytábla Ár: 1990 Ft ISBN: 978 963 14 3377 7

Tamás Zsuzsa

1978-ban született Budapesten. Költő, meseíró. Budapesten él.

Dolgozott magyartanárként és szerkesztőként (Csillagszálló, Prae.hu), majd mesekönyvek szerzőjeként lett ismert. A Macskakirálylány (Naphegy, 2013) az Év Gyermekkkönyve lett 2013-ban, a Mesék a Teljességhez (Naphegy, 2014) az Aranyvackor pályázaton lett díjazott. A Kicsi Mimi-sorozata (Naphegy, 2015, 2016) a kisgyerekek számára nyújt segítséget a változások (költözés, óvodakezdés, testvér érkezése) feldolgozásához. A Magvető Kiadónál most megjelenő Mit tud a kert című könyve több évnyi munka kiérlelt eredménye.

A Magvető Kiadónál megjelent műve

Mit tud a kert (2016)

Manó Könyvek - május

új könyvek - könyvújdonságok - könyvajánló - honlapajánló - irodalom, szöveg

A Manó Könyvek májusi kínálata

Agatha újra nyomoz

Sir Steve Stevenson: Agatha nyomoz 5. – Ékszerrablás a Niagara-vízesésnél

A Niagara-vízesés melletti szálló luxuslakosztályának páncélszekrényéből rejtélyes módon eltűnik sok-sok felbecsülhetetlen értékű ékszer. A nyomok egy hírhedt rablóhoz vezetnek. A Mistery unokatestvérek Kanada egyik nemzeti parkjában próbálják elkapni a tettest, az izgalmas éjszakai túra azonban sok váratlan fordulatot rejteget.

Terjedelem: 136 oldal Méret: 140 x 200 mm Kötés: Flexibilis Ár: 1790 Ft ISBN: 978 963 4030 28 7

Sherlock, Lupin és Irene ezúttal egy kémtörténet kellős közepén találja magát az Alpokban Irene Adler: Sherlock, Lupin és Én 5. – A fehér kastély Miután Irene megismerte valódi anyját, annyira felkavarják az életében lezajlott változások, hogy nem tud másba kapaszkodni, mint Sherlockhoz és Arsene-hez fűződő barátságába. A nyár elején a lány hívására Davos-Platzban, a svájci Alpok fenséges csúcsai közt gyűlik össze újra a három barát. A nyugodtnak tűnő, népszerű üdülőhelyen azonban szövevényes nemzetközi ügybe keverednek. Mindenki gyanús; senki sem az, akinek mondja magát, és a szálakat egy elvetemült bűnöző mozgatja. Amikor Irene és barátai a veszélyekkel. Három rendkívüli gyerek, akik elválaszthatatlan barátok. A krimi történetének három világhírű szereplője. Lélegzetelállítóan izgalmas kalandok egész sora.

Terjedelem: 256 oldal Méret: 141 x 200 mm Kötés: Keménytábla védőborítóval Ár: 2990 Ft ISBN: 978 963 4030 45 4

Mi már várjuk a vakációt… Kate Hannigan: Édes vakáció Habos, rózsaszín minitortát sütni remek szórakozás, de belebújni egy habos, rózsaszín ruhába? Kösz, inkább nem! Willow és Delia unokatestvérek, akik már alig várják, hogy a nyári vakációból egy hetet a családjukkal töltsenek a Michigan-tó partján. A nagynénjük férjhez megy, a lányok pedig remélik, hogy finom süteményeikért cserébe kibújhatnak a kínos feladat alól, hogy virágszóró koszorúslányokként szerepeljenek az esküvőn. Ám mivel a történetben egy haszontalan öcsi, egy szalonnarajongó kutya és egy neveletlen turmixgép is feltűnik, a finomságok nem egészen úgy sikerülnek, ahogy tervezték. Amikor azonban igazán veszélybe kerül az esküvő, vajon elegendőnek bizonyul-e a sütőtudományuk, hogy megmentsék a helyzetet? Csatlakozz te is Willow-hoz és Deliához, és készítsd el a pompás csokis puffinjukat, barackos palacsintájukat és a többi ízletes édességet is, melyek receptjét e könyv lapjai közé hintve megtalálod!

Terjedelem: 288 oldal Méret: 138 x 184 mm Kötés: Keménytáblás Ár: 2490 Ft ISBN: 978 963 4030 62 1

Túlélési tippek a nyári táborhoz María Frisa: 75 tuti tipp kezdő és haladó túlélőknek 2. - Nyári tábor 12 évesen az élet meglehetősen bonyolult bír lenni. Gondolom, már te is tapasztaltad, hogy amikor végre nyugtod lenne a sulitól, a szüleid beíratnak nyári táborba. Csak azért teszik, hogy megszabaduljanak tőled egy kis időre! Viszont ott lesznek a barátaid, meg persze az ellenségeid is. ÉS sok új srác! Szóval próbáld meg kihozni belőle, amit lehet. Ezért írtam ezt az újabb kézikönyvet. Arról szól, hogyan éltem túl a nyári tábort, amihez persze semmi kedvem nem volt... 75 jó tanácsból áll... Kicsit soknak találod? Nem csodálom, pedig korántsem az, ha az ember felkészült akar lenni!

Terjedelem: 256 oldal Méret: 140 x 215 mm Kötés: Keménytáblás Ár: 2690 Ft ISBN: 978 963 4030 11 9

Nyári hangulatban Nele Neuhaus: Charlotte – Nyár az álmok szigetén Charlotte teljesen összeomlik, amikor eladják Gustót, a lovat, akit évek óta gondoz. Soha többé nem akar lovagolni, ám egyszer csak rátalál Noirmoutier szigetén a paradicsomot jelentő lovasklubra. Charlotte mindig is ilyen nyaralásra vágyott – a végtelen strandon ügethet, miközben a haja a szélben lobog… Nem sokkal később találkozik álmai lovával is. Concorde azonban sajnos teli van félelemmel. Vajon sikerül elnyerni a bizalmát, hogy Charlotte élete talán legveszélyesebb kalandját élhesse át vele?

Terjedelem: 176 oldal Méret: 145 x 215 mm Kötés: Keménytáblás Ár: 2490 Ft ISBN: 978 963 4030 63 8

Olvass Lénával! Amelie Benn: Léna bűvös naptánca – Olvass velem! – Léna 3. Együtt könnyebb! A sorozatban egy-egy bájos, izgalmas történet elevenedik meg azoknak, akik már barátkoznak az önálló olvasással. A főhős nagyobb betűvel írt, színes mondatait a gyerekek, a hosszabb részeket a szülők, nagyobb testvérek olvashatják. Igazi közös, családi szórakozás! Lénát újabb kaland várja Tündérligetben. Napsugár egy gonosz varázslat hatására mély álomba merült, nem lehet felébreszteni. Márpedig nélküle nem tudják előadni a tündérek a naptáncot, és akkor soha többé nem süt ki a nap! Egyetlen megoldás maradt, fel kell keresni a bölcs medvét, aki talán elárulja nekik az varázsálom ellenszerének titkát.

Terjedelem: 96 oldal Méret: 155 x 220 mm Kötés: Keménytáblás Ár: 1990 Ft ISBN: 978 963 4030 71 3

Nyulasvíz, téli kávézás

A Mozgó Világnak írt havinaplóimban bőven merítettem a családi legendáriumból. Ez is egy-két ilyen történetre támaszkodik, ha kicsít ki is széneztem a téli tájat.

Nyulasvíz |  hónaplóa Mozgóban | részlet

Az öregedés biztos jele: egyre gyakrabban jut eszembe a gyermekkorom. Most jönnek elő a valódi saját emlékeim, nem pedig csupán azok, amelyeket hosszú évtizedeken át apám, anyám, bátyám mesélt nekem, s amelyek úgy váltak a családi legendárium részévé, hogy én már nem az eredeti történésekre emlékszem, hanem arra, hogy ezeket az epizódokat később miként mesélték el nekem.

De mostanában mintha eredeti mivoltukban fényesednének ki előttem a helyszínek, események, körülmények, mintha leválna róluk a családtagok interpretációja.

Néha kicsit rá is csodálkozom erre a világra, akad, hogy meglep egy-egy felismerés. Azelőtt például soha nem gondoltam arra, hogy mielőtt apámat kinevezték a megyei párlap főszerkesztőjévé, családunk eléggé szűkösen élt. A házépítés alatti és utáni években mindent felemésztett a saját otthon teremtése, születésem után apám volt az egyetlen kereső, anyám engem nevelt és vezette a háztartást, bátyám még iskolába járt és özvegy nagyanyám, akitől elköltöztünk, szintén támogatásra szorult. Apám szerény fizetésű kiadói szerkesztő volt, aztán – mai fogalmakban gondolkodva – szabadúszó lett, az írószövetségi tagság mentesítette a munkába-állás kötelezettsége alól (ugye emlékszünk a teljes körű szocialista foglalkoztatottságra, amikor is a munkanélküliséget közveszélyes munkakerülésnek hívták és büntették). Írói munkája mellett meg kellet ragadnia minden lehetséges és lehetetlen kereseti lehetőséget. Termelési regényeket fordított, még ám igen nagy műgonddal: kezében az orosz eredetit tartva és fel-alá járkálva a szobában anyámnak egyetlen éjszaka alatt írógépbe diktált 30-40 oldalnyi magyarított szöveget. Hasonlóan készültek a filmszövegek: akkoriban a magyar lakosság szellemi igényeinek nagyvonalú kielégítése céljából a mozikban játszott szovjet filmeket magyar felirattal látták el. Ezt a munkát a magyar nyelvvel hadilábon álló újságíró kollégája vállalta fel, egy vetítőben jelenetről jelenetre haladva lejegyezte oroszul a párbeszédeket, hozta apámnak, ő kapásból fordította és bediktálta anyámnak anélkül, hogy a filmekből egyetlen kockát is látott volna. (Úgy sejtem, lehetett időnként némi derültség emiatt a mozikban.) De dolgozott a Moszkvai Rádió magyar szerkesztőségének, ehhez vásárolt egy fél asztalnyi Dnyeper 10 típusú orsós magnót, időnként bezárkózott a szobába és hallottuk, amint mikrofonba mondja tudósítását. Aztán a pár perces anyagokat tartalmazó szalagot kisebb orsóra csévélte, dobozát megcímezte és a postán csomagként feladta Moszkvába. Le is mentek adásba, legtöbbször együtt hallgattuk a megfelelő hullámhosszon. Készített aztán interjúkat is, az alanyokat meghívta hozzánk, akkor ketten ültek mikrofon elé. (Később a magnót bátyám kapta meg, ezen rögzítette a Luxemburgból sugárzott slágereket. Amikor megnősült és elköltözött, én örököltem meg az akkor már nehezen működő masinát, rövidesen fel is mondta a szolgálatot, de kiszerelt és új magnómra rákötött hangszórói még harsoghatták a Deep Purple és Led Zeppelin dübörgéseit).

Mindezt csak bevezetőnek szántam ahhoz, hogy (magamnak is) megmagyarázzam, vajon miért kellett nekünk a város kellős közepén, a patinás Várnegyedben jószágokat tartanunk. Nyilván: megélhetési okokból.

Hosszú ideig voltak tyúkjaink. Élénken emlékszem, anyám minden reggel felszólított: Károlykám, keresd meg a reggelidet. Indultam is ki „a szénbe”. A pipik előszeretettel rakták tojásaikat a pincében tárolt brikett közé, csak úgy fehérlettek a fekete tömbök között, nem volt nehéz megtalálni. Azóta is kedvenc reggelim a lágy tojás. De tartottunk nyulakat is. A ketrecüket apám eszkábálta össze maradék deszkákból. Világéletében nagyon büszke volt a ház körül végzett minden effajta munkájára, elvárta, hogy csodájára járjunk minden kajla, elfuserált tákolmányának. A nyúlketrec sem lehetett valami sikeres, hiába volt a tetején szurkos papír, már az első nyári eső során alaposan beázott. Apám valamelyik munkájával lehetett elfoglalva, anyám maga oldotta meg a problémát. Hogy végképp el ne ázzanak a piros szeműek, a legnagyobb tepsijét feltette a ketrec tetejére. Fel is fogta a cseppeket rendesen, mire kisütött a nap, tele lett esővízzel.

A minket szinte naponta látogató nagybátyám nem szerette az erős feketekávét. Szüleim viszont már akkor rászoktak erre, amikor mifelénk még semmilyen kultusza nem alakult ki. A dolog azzal kezdődött, hogy valamikor a hatvanas évek elején apámat meglátogatta budapesti írótársa, turista kávéfőzőt hozott ajándékba. Alumínium dobozban apró készülék fém pohárkákkal, külön fogantyúval, dobozka az őrölt kávénak, kockacukornak, kis hengerben tucatnyi szeszpasztilla, ezek egyikét kellett az állvány közepébe tenni, meggyújtani, fölé illeszteni a megtöltött főzőt. Az ajándékozás történetesen télen történt, ennek ellenére apámék úgy döntöttek, a szerkentyű felavatása nem várhat az első tavaszi piknikig, és elsőre a lakásban sem lenne illő használni. Ha turistáknak való, hát túrázzunk. Csikorgó fagyban buszoztunk el nagybátyámmal együtt kedvenc nyári kirándulóhelyünkre, Nevickére. Beültünk a sok lakatlan szaletli egyikébe, bácsikám elment vízért a patakra, a csobogóban megmerítette a kávéfőzőt. A kávét már otthon előkészítették szüleim (akkoriban csak pörköletlen, zöld szemes kávét lehetett kapni, ezt előbb megpirították, majd a mákdarálóban apróra őrölték), következhetett a nagy akció. Mivel jó hideg volt a szabadban és szél is fújdogált, meg hát a víz is fagypontról indult, bizony egyik szeszpasztillát a másik után kellett meggyújtani, már a tucat vége felé jártunk, mikor majd egy órányi várakozás után a készülékből csöpögni kezdett a méregerős kávé. Háromfelé osztották a két adagot, anyámnak, apámnak ízlett, de nagybátyám hiába dobálta bele az összes maradék kockacukrot, túl erősnek találta. El is ment újra a patakra apám addigra kiürült poharával, vizet merített és a saját adagját úgy itta meg, hogy minden korty kávé után egyet a vízből is nyelt.

Meg is tartotta ezt a szokását a következő negyvenvalahány évben. Ahányszor hozzánk érkezett és családi kávézás kezdődött, apám ünnepélyes szertartásossággal szervírozta mellé a pohár hideg vizet.

Ám akkor, régen, gyerekkoromban ez a rítus egyszer csaknem elmaradt. Vízvezetéktörés miatt az utcában elzárták a főcsapot, és nekünk nem volt éppen semmi tartalékunk. Pali bátyám fancsali képpel vette tudomásul, hogy kísérő nélkül kell meginnia a gyilkos erősségű feketét. Ám anyámnak nagy ötlete támadt, és máris szalajtotta apámat ki az udvarra. „Gyűjtitek az esővizet?” – örvendezett bácsikám, anyám pedig elmesélte a tepsitetejű nyúlketrec történetét. „Akkor ez nyulasvíz!” – kortyolt nagyot elégedett vendégünk.

Amikor harmadnap újra eljött, már vidáman folyt a víz a csapból, indult is volna a szokásos szertartás, de Pali bátyám meglepő kéréssel állt elő: „És abból a nyulasvízből nem maradt egy kevéske?”. Magyarázatul elmesélte, hetek óta bélpanaszai vannak, az orvosok nem találtak semmit, de felírtak pár gyógyszert – viszont a görcsök inkább csak erősödtek. De amióta azt a vizet megitta…

…A kúrába rövidesen nagyanyám is bekapcsolódott, akinek bámulatos gyorsasággal elmúltak a fejfájásai, később nagybátyám feleségének a női panaszai is enyhültek. Anyám a különös dolgot elmesélte barátnőinek, néhányuk azonnal be is jelentette igényét. Megnőtt a házunkban a forgalom, a hír egyre szélesebb körben terjedt, hiába volt esős nyarunk, csökkenteni kellett az adagokat. Akadt, aki egyetlen evőkanálnyi gyógyírért Beregszászból utazott fel… Nem kellett volna elmondani senkinek, dohogott apám, anyám szánta-bánta, hogy az ő mesélős kedve miatt válik átjáró házzá az otthonunk. Amikor valaki azzal jelentkezett, hogy ő pénzért venne egy nagyobb tételt, mert sok a beteg rokon, betelt a nyúlvizes pohár. Felhívattuk Kecskés bácsit Beregsomból (tőle kaptuk koratavasszal a nyuszikat), az öreg kifent nyúzókéssel érkezett, elégedetten vitte haza a bőröket, mi meg hetekig dúskáltunk a nyúlpaprikásban. Volt, aki szabályosan átkot szórt a családunkra, amiért véget vetettünk a csodának.

.

A csodás gyógyulások másik színterére újabban kirándultam. Úgy adódott, hogy el kellett olvasnom néhány cikket a homeopátiáról. Azonnal bele is szédültem a tudomány vagy áltudomány problémájába. Ízlelgettem az érveket, mérlegeltem az ellenvéleményeket, meghökkentem a viták indulatán. A hagyományos orvoslás hívei szerint a homeopátiás szerek olyannyira felhígítottak, hogy azokban már egyetlen molekulányi kémszer sincsen, így farmakológiai hatásuk kizárt, maga a gyógymód pedig szögesen ellentmond a tudományosság alapelveinek. A homeopatikus szereknek csupán placebo-hatásuk van, klinikailag értékelhető más eredmény nem mutatható ki. Ezzel szemben az alternatív gyógymód hívei egyfelől ennek ellenkezőjét állítólag most már valóban tudományos módszerekkel is tudják bizonyítani, másfelől pedig olykor annyira tetszetős magyarázatát adják annak, miért hathat az, ami nincs, hogy az már maga a költészet. A homeopaták nem tagadják, hogy az általuk alkalmazott szerekből gyakorlatilag hiányzik a kémiai hatóanyag, viszont nagyon is tartalmaz információt, amelyet a vivőanyag (pl. víz) vesz át az eredeti szertől. Éppen ez az információ hat a sejtek szintjén, épp ez fejt ki olyan bioenergetikai hatást, amely kiváltja a szervezet öngyógyulását.

Továbbgondolva: a vízben oldott hatóanyag megváltoztatja magának a víznek a finomszerkezetét, és ez a struktúra akkor is megmarad, amikor a folyamatos hígításokkal az eredeti kémszert kivonják. Nem a szer, hanem a szer emlékét őrző víz gyógyít.

Erről meg mi más juthatott volna eszembe, mint a zseniális írói elmén csiholta ötlet: íróbarátaimat megkértem, idegen nyelvű szerzők könyveiből fordítsanak le számomra egy-egy fontosnak látszó mondatot, és a kapott félszáz citátum köré én elbeszélést kanyarítottam. Az idegen fragmentumok eléggé markánsak voltak, meghatározó jelleggel hatottak saját szövegemre, amely elkészülvén sokhangúsága ellenére koherens és konzisztens műegész benyomását keltette. Ekkor aztán merész posztmodern gesztussal az összes vendégmondatot kimetszettem a kész textusból. Amely nemhogy össze nem omlott azoknak az építőelemeknek az eltávolítása után, amelyek kedvéért voltaképp létrejött, hanem még inkább összefogottá vált, és emellett – ezt határozottan állítom – továbbra is magán hordozta az idegen mondatok meghatározó erejét. Mondhatni: hiába nem volt már a vivőanyagban (szövegemben) egyetlen molekulányi (mondatnyi) kémszer (idegen textus) sem, mégis intenzíven hordozta a hajdan benne feloldott anyagról szóló információt. Lényegében tehát homeopátiás novellát hoztam létre, nem csoda, hogy pár év alatt aztán regénnyé gyógyult.

___________________________________
napló, szöveg, télikert építés, posztmodern regény - Építkezés télen: kert, terasz ára #telikert - Nyulasvíz, téli kávézás Nevickén